Jan Těsnohlídek 1987-ben született Havlíčkův Brodban, érettségi után a legkülönfélébb munkákat végezte a kőművestől a gyorséttermi kiszolgálóig, majd Prágába került a bölcsészkarra. 2008 óta a Psí víno c. költészeti lap főszerkesztő-helyettese. Násilí bez předsudků (’Erőszak előítéletek nélkül’, 2009) megkapta a legjobb első kötetért járó Jiří Orten-díjat. 2011-ben látott napvilágot Rakovina (’Rák’) c. kötete. Ettől az évtől saját könyvkiadót is működtet.
Mindebből nyilvánvaló, hogy a cseh irodalmi élet az egyik legnagyobb költői ígéretnek tartja. Versei egységes hangon, kiérlelt, arányos költői eszköztárral a cseh mindennapi élet apró jeleneteit mutatják, és lírai erényeiken túl lélektani, társadalmi hátteret is kirajtolnak. A Hrabal által fölfedezett és legendássá tett kocsmai önvilágámítók megkoptak, szürkék lettek, ahogy a legendás cseh humor és kultúra is, Těsnohlídek hőseinek hazugságai kisebbek, az írói felismerések igazsága kevésbé mesés, kevésbé csapongó és fantáziadús, de talán ezért még ismerősebb a magyar olvasó számára.


Vörös István (1964) költő, író, műfordító, egyetemi docens. Fontosabb kötetei: Só, kenyér, 1988; A csodaöreg, 1996; Akhilleusz és a teknőc. (Kortárs cseh és morva költők antológiája), 1996; Miroslav Holub: Interferon, avagy a színházról, 1997; A szelídekre várva (válogatott versek), 1999; Vladimír Holan: A létezés művészete, 1999; A darázs tanításai, 2000; A švejki lélek (tanulmány), 2002; Heidegger, a postahivatalnok, 2003; Die leere Grapefruit, 2004; Gregorián az erdőn, 2005; Švejk gyóntatója (novellák), 2007; Vladimír Holan: Falak, 2006; 20. századi cseh dekameron, 2006; V okně spící, 2008; A Vörös István gép vándorévei, 2009; Keresztelés özönvízzel (regény), 2011; A Kant utca végén, 2011; Gagarin (regény), 2013; Tőlem távoli cselekedeteim (választott versek), 2014.