A háború utáni osztrák líra jelentős alkotójának 1953-as proklamációja először olvasható magyarul Farkas Péter fordításában.
H. C. Artmann
A poétikai aktus nyolcpontos proklamációja
(Acht-Punkte-Proklamation des poetischen Actes)
Létezik egy megcáfolhatatlan mondat, mégpedig az, hogy az ember költő lehet anélkül, hogy valaha leírna vagy kimondana egyetlen szót is. Ennek feltétele azonban az a többé-kevésbé megformálódó óhaj, hogy költőien akarunk cselekedni. Maga az így végrehajtott alogikus gesztus merő szépség, akár költemény is lehet. A szépség fogalmát persze tágan kell értelmeznünk.
1.
A költői cselekedet az a költészet, amely minden közvetítést elutasít, így az élőbeszédet, a zenét és az írást is.
2.
A költői cselekedet a tiszta költészet kedvéért költészet. Tiszta költészet, és nem törekszik elismerésre, dicséretre vagy kritikára.
3.
Egy költői cselekedet talán csak véletlenül válik nyilvánossá. Ez azonban száz esetből legföljebb egyszer fordul elő. A cselekedetet – tekintettel szépségére és tisztaságára – már eleve nem szabad a publikusság szándékával végrehajtani, mert a szív és a pogány szerénység megnyilvánulása.
4.
A költői cselekedet tudatos rögtönzés, és teljesen más, mint egy puszta költői helyzet, amely nem igényli a költőt. Költői helyzetbe bárki kerülhet, anélkül hogy tudatában lenne ennek.
5.
A költői cselekedet a póz legnemesebb formája, minden hiúságtól mentes, teli derűs alázattal.
6.
A költői cselekedet legtiszteletreméltóbb mesterei közé tartozik a sátáni-elégikus C. D. Nero, és mindenekelőtt a mi urunk, a bölcs-emberséges Don Quijote.
7.
A költői cselekedet anyagi szempontból tökéletesen értéktelen, ezért soha nem fertőzheti meg a prostitúció bacilusa. Tisztaságából adódóan eleve nemes.
8.
Az emlékezetünkben megőrzött költői cselekedet azon kevés kincsek egyike, amelyet valóban kiszakíthatatlanul hordunk magunkban.
Farkas Péter fordítása
Az eredeti szöveg itt olvasható.


H. C. Artmann (1921–2000) osztrák költő, író, a háború utáni német nyelvű líra jelentős alakja. Hans Carl Artmann egy bécsi cipészcsaládba született, iskoláit is az osztrák fővárosban végezte. 1940-ben besorozták a Wehrmachtba, azon belül egy büntetőszázadba került, majd 1941-ben megsebesült, később pedig amerikai fogságba esett. A háború után a Bécsben megújuló avantgárd költészeti mozgalom egyik vezéralakja lett. Az 50-es évektől kezdve beutazta Európát, élt Svédország több városában, majd Berlinben, végül 1972-ben Salzburgban telepedett le. Alapító tagja volt az Anti P. E. N. Clubnak, illetve a Grazer Autorenversammlungnak is. Lírájára az avantgárd és az akcionizmus megújítási szándéka volt jellemző, valamint a nyelvi komponensek (elsősorban is az irodalmi német és a bécsi dialektus) keverése. Artmann 2000. december 4-én hunyt el Bécsben. Fontosabb művei: med ana schwoazzn dintn. gedichta r aus bradnsee (1958), ein lilienweißer brief aus lincolnshire. gedichte aus 21 jahren (1969), Unter der Bedeckung eines Hutes. Montagen u. Sequenzen (1974), Wer dichten kann ist Dichtersmann: eine Auswahl aus dem Werk (1986).