február 7, 2019 - Vers
“Az esőt / hallgatod, // ahogy egy hipochonder / hallgatja / a lélegzetét” – a fiatal norvég költő Casper André Lugg verse Vajna Ádám fordításában.
“Az esőt / hallgatod, // ahogy egy hipochonder / hallgatja / a lélegzetét” – a fiatal norvég költő Casper André Lugg verse Vajna Ádám fordításában.
“hogy nem mentünk tönkre, / egy testrészednek köszönhető”. – Az olasz Stefano Carrai verse Szokács Kinga fordításában.
“A csillagokat mind felégettem, most minden éjszaka / fekete” – A német-svájci Nora Gomringer verse Tóth Kinga fordításában.
“Mellkasukat ostorozta a szél/Lehetetlen volt már a nyárra és a madarakra gondolni” – a számi költő Rauni Magga Lukkari verse az Észak folyóirattal közös új rovatban. A fordítók Domokos Johanna és Németh Petra.
“A testem már vágyott arra, hogy gyökereket eresszen, / zöld gyökereket a tenger húsába.” – Alfonsina Storni verse Izsó Zita fordításában.
“Lengyelországban én írtam úgy elsőként, mint O’Hara” – Miłosz Biedrzycki Adam Mickiewiczről szóló verse Sipos Tamás fordításában.
“…egyik éjjel/megjelent egy baseballütős fickó. És felemelte az ütőt./Nem az voltam, akinek hitt.” – Raymond Carver verse Berta Ádám fordításában.
“Varázsvesszővel töltött órák/amikor hanglemezeket nézegetsz/Vinicio és Nadine/kis boltjában” – az olasz Stefano Carrai újabb verse Szokács Kinga fordításában.
“Mint aki hűségeskü / nélkül megy háborúba, / rettegtem / mindenkitől.” – Az amerikai Franz Wright verse Rév Tamás fordításában.
“De köztem és közted (mondják) / mindig ott lesz Európa vagy a Vörös-tenger.” – A román Mariana Marin verse Demény Péter fordításában.
“A teste könyörgött a születésért, hogy mutassak neki utat, / adjak neki helyet a világban” – A mexikói Rosario Castellanos verse Izsó Zita fordításában.
“Ó, Uram, / ha egy hegyi szanatóriumban pihenhetnék”. Ilyen békésen kezdi elégiáját Mariana Marin, aztán “megostromolja a világot”. Magyar hangja Demény Péter.
“A viharnak gyerekkezei és szárnyai vannak.” – Tomas Tranströmer verse Závada Péter fordításában.
“bűnös mondják akik / tegnap kutyák és kövek / közé vetve láttak” – A lengyel Eugeniusz Tkaczyszyn-Dycki hajléktalanságról szóló verse Sipos Tamás fordításában.
“Gus megállt és figyelt: egy nő hosszú, meztelen lábai / a temető szélén széttárva, egy férfi teste / zihál közöttük.” – Donald Hall verse Bordás Orsolya fordításában.
“március végére kifogyunk a krillből, március végére a jégalbedójú / csillagok énekei telizöldek miközben keringenek” – Karin Fellner verse Székely Örs fordításában.
“ritkás levegőből tornyosul / fölém a hajdani tenger / súlya csontjaimat torzítja / szent jakab kagylójává vájja / lapockacsontom” – a svájci Franz Dodel versét Székely Örs fordította.
“mikor lepihent az ódák megírásának fáradalmai után a fát mind eladták ágyútalpnak” – W. S. Merwin verse Mohácsi Balázs fordításában.
“Semmi sincs úgy / Magába zárva az Univerzumban, mint a kavics. / Fekete álomra született.” – Ted Hughes verse Závada Péter fordításában.
“A székeken gyomornyaláb, / gyomorégés. / Mérlegen, árnyékban megérett, / bikarbónában sült hús.” – Andrei Doboș verse Mihók Tamás fordításában.