Giedrė Kazlauskaitė

A frankfurti reptér

itt nincsenek nemzetiségek

csak a felhők fölé készülő emberek, akiket elfogott
a félelem, a remegés, a hascsikarás
és más, ami odaát van
rasszokon, bőrszíneken túl

senki sem siet itt, mint a metaforában, ahol az élet egy utazás,
és felfogod, nem akarod, hogy egyszer véget érjen

keresem a német kézimunka-magazint, néha hoznak ilyeneket
hozzánk is, de ez a nép már régen nem köt;
helyettük inkább képregényeket kellene venni
Donald kacsáról; ismételni ezt a szép nyelvet,
amit nem édesített meg a bélyegek ragasztója

a világ összes magazinja, melyeket
az irodalomból ismerek, ugyanolyan;
csúnya barbik, duty free parfümök

a hangszórókban közlemények elveszett gyerekekről
nők csinos kosztümökben, pókháló-könnyű szárikban –
szimbolikus éden, amelyben sokak számára
megismétlődik a bábeli tapasztalat

a repülőben könyökünkkel véletlenül
egymáshoz érünk, mint a testvérek

Tölgyesi Beatrix

fordítása

A szerző a Szépírók Társasága által rendezett Baltic Poetry Festival / Balti Költészeti Fesztivál résztvevője.