Forrest Gander

A hangzás

Mi zárul, majd
fénylik? Mi nyílik,
és lesz sötét? És mibe
botlasz bele,
ha nem az ibolyaszín
kihalásba? Ajkadon
nyálhab.
8:16. A reggel
álmos arcán

milliónyi szem
forog. Fajtársaid
vándorló nyája
áttetszővé izzik.
Egy madármegfigyelő
megemeli 

távcsövét. Hangod foly-
amatossága ide
(ide (ide)) köt,
még ha hitetlenkedve
is dörzsölöd szemed.
Azok 

a szeretett (emberi és nem
emberi) hangok; hallod,
ahogy visszhangjuk
sziszegve távozik, akár
egy tüzes szilánk
valami kovács
üllőjén kalapált
bugából?
És a hangok
mögött, mi ez,
füled nyitott szelepei
fújtatnak,
akár a fekete eső,
nem áradásszerűen, de
szakadatlanul, ömlik
mindenhonnan,
és semmi sincs,
ami csillapítaná.

Bordás Máté

fordítása

Az eredeti vers itt olvasható.