A karácsonyfa-kultusz
(The Cultivation of Christmas Trees)
Többféle magatartás van a karácsonyt illetőleg.
Egynéhányat figyelmen kívül hagyhatunk:
A társadalmit, a tunyát, a nyilvánvalóan üzletit,
A lármásat (a bárokat éjfélig nyitva tartják),
S a gyerekest − ami távolról sem a gyermeké:
Annak a gyertya csillag s az arkangyal
Tárt szárnyával a fa tetején
Nem puszta dísz, hanem valóban angyal.
A gyermek ámul a karácsonyfán,
S őrizze is meg az ámulás szellemét,
Az ünnep esemény legyen neki, ne csak ürügy,
Hogy a csillogó elragadtatás, az emlékében őrzött
Legelső karácsonyfa láttán kelt meghatottság,
Az a meglepetés, egy sereg új birtoklás öröme
(Mindegyik a maga sajátos vonzó illatával),
A várakozás a liba- vagy a pulykasültre,
S az áhítatos borzongás, mikor behozzák,
S mind e vidámság s hódolat meg ne fakuljon
A későbbi élmények folyamán, a sótlan
Megszokásban, a fáradtságban, életunalomban,
A halál sejtelmében, a kudarc tudatában,
Vagy tán a megigazult jámborságban,
Mely néha csupa magahittség, visszatetsző
Isten előtt és tiszteletlen a gyermek iránt
(S itt hálásan gondolok ismét Szent Lucára,
Himnuszára és tűzkoronájára):
Hogy még a vég előtt, a nyolcvanadik karácsony előtt
(Értve ezen a legutolsót, akárhányadik is lesz)
Az évről évre ismétlődő megindultság emlékei
Egyetlen nagy örömmé halmozódhassanak,
Amely nagy félelem is egyben, mint azon a napon,
Mikor minden lelket félelem száll meg:
Mert a kezdet emlékeztet a végre,
És az első eljövetel a másodikra.
Rónay György
fordítása
A vers eredetiben itt olvasható, itt pedig egy kicsit bővebben is olvashatunk a keletkezéstörténetéről.


T. S. Eliot (1888–1965) Nobel-díjas költő, drámaíró és kritikus. Amerikában, a Missouri állambeli St. Louisban született jómódú kereskedőcsaládba. Egyetemi tanulmányait a Harvardon folytatta, de már ekkor sokat utazott Európába, Párizsban, Berlinben, Londonban töltött hosszabb időt. Az 1910-es évek közepén a brit fővárosban telepedett le, 1927-től a brit állampolgárságot is felvette, illetve áttért anglikán hitre. A lírai főművének tartott hosszúvers, az 1922-ben megjelent The Waste Land magyarul Vas István (Átokföldje) és Weöres Sándor (A puszta ország) fordításában is ismert. Jelentősebb művei még: Prufrock és egyéb észrevételek (Prufrock and Other Observations, 1917), Az üresek (The Hollow Men, 1925), Hamvazószerda (Ash Wednesday, 1930), Macskák könyve (Old Possum's Book of Practical Cats, 1939), Négy kvartett (Four Quartets, 1945).
Rónay György (1913–1978) költő, író, műfordító, irodalomtörténész. 1943-tól az Ezüstkor, 1945-től a Vigilia szerkesztője. Ismertebb művei: Petőfi és Ady között (tanulmány, 1958), A város és a délibáb (versek, 1964), A párduc és a gödölye (regény, 1978). Angolból, németből, olaszból és franciából fordított; egyik legnépszerűbb munkája Antoine de Saint-Exupéry A kis herceg című regényének fordítása volt.