Rosario Castellanos

A másik

Miért mondjuk ki isteneknek, csillagoknak,
a láthatatlan óceán habjainak,
a legtávolabbi kertek virágporának a nevét?
Ha fáj az élet, ha a napok
belénk hasítanak,
ha görcsösen száll le minden halott éjszaka.
Ha valaki másban érezzük a fájdalmat, egy olyan emberben,
akit nem ismerünk, de mindig
jelen van, és ő az áldozat
és az ellenség, és a szerelem és minden
amire szükségünk van ahhoz, hogy kiteljesedjünk.
Sose mondd, hogy a sötétség a tiéd,
sose idd ki egyetlen korttyal az örömöt.
Nézz körül: van másik, mindig van másik.
Amit belélegez, az fojtogat téged,
amit eszik, az az éhséged.
Halálod legtisztább felével hal meg.

Izsó Zita

fordítása