A 90-es évek elején a Károly Egyetem visszanyerte régi rangját, a húsz évig kazánfűtőként vagy sofőrként tevékenykedő legendás tanárok visszatérhettek a katedrára, és taníthatták a korábban betiltott és nem tűrt irodalmat a korábban nem tűrt szabadsággal. Ezeken az órákon emlékezetembe vésődött egy szerény, szimpatikus és okos fiú arca, akinek a nevét nem tudtam, de kisugárzását nem felejtettem. Pár év múlva egyre magasabbra szárnyalt egy 1970-ben született költő (Petr Borkovec) csillaga, felkapták, elemezték, különböző külföldi fordításokban jelent meg, Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor kiderült, hogy az a színpatikus fiú Borkovec volt. Más fiatal titánok is jártak azokra az órákra, de őróluk nem lehetett nem megtudni, kik ők. Borkovec finom, befelé forduló, érzékeny költészete személyiségével is teljes összhangban van. Költői hangját a cseh katolikus líra legendás alakjához, Bohuslav Raynek-éhez lehetne hasonlítani, a világirodalomból pedig a hiperérzékeny Georg Trakl áll hozzá közel. 1990 óta két-három éves rendszerességgel jelennek meg kötetei, a kilencvenes években szerkesztőként és kulturális újságíróként is tevékenykedett. Műfordítóként többek között Aiszkhülosz, Szophoklész, Hodaszevics, Nabokov és Brodszkij műveit tolmácsolta.