A kortárs cseh költészetet bemutató sorozatunk második költőjének versei elé Vörös István írt rövid bevezetőt.
Petr Hruška neve magyarra fordítva Körte Péter, van egy ikertestvére, akit Pavelnak, Pálnak hívnak, és úgy hasonlítanak egymásra, hogy nem lehet egész biztosra megmondani egy- vagy kétpetéjű ikrekről van-e szó. A testvére irodalomtörténész, de a költészet mellett Petrnek is ez a foglalkozása. Ostravából Brnóba jár át az akadémiai intézetbe dolgozni. Egyik legfontosabb ilyen jellegű munkája a Karel Šinktancról, a kortárs cseh költészet egyik nagy öregjéről írt alapos, beleérző monográfiája (2010). Költészetét egyfajta minimalizmus jellemzi, gyakran ír rövid verset, rövid sort, támaszkodik apró megfigyelésekre, olyasmikre, amiket észre se szokás venni, és fölismerésük nem revelációt, hanem megértő bólintást eredményez, de ez a sok kis bólintás egyetértéssé, folyamatos bólogatássá alakul. Finomakat és kicsiket lép verseiben, félhangnyi közökről számol be, negyed és nyolcad hangokról. Az ostravai kulturális élet meghatározó alakja, a cseh irodalom egyik legelismertebb költője, aki nemzetközi felolvasások gyakori résztvevője, szövegeit nemegyszer felesége kíséri különleges ütőhangszereken. A látszólagos szabadverseket, melyeknek zenéjét az ilyen előadás pontosan és finoman tárja fel.
Fontosabb versesköteti:
Obývací nepokoje (Lakó ingák v. Lakó nemszobák – szójáték, 1995) Zelený svetr (A zöld pulóver, összegyűjtött versek, 2004) Darmata (Dármák – szójáték, 2012)

