William Wordsworth

A Westminster hídon, 1802. szeptember 3.

Az egész Földön nincsen szebb kilátás:
tompa-lelkű, aki csak elhalad,
s nem fogja el fenséges ámulat.
A város megvillantja új ruháját,
reggeli szépségét. Csend van. Kitárják
a mezőknek s az égnek magukat,
ragyognak és mind tisztán látszanak
a tornyok, a kupolák és a bárkák.
Elárad az új napfény: gyönyörűbbnek
nem láttam soha sziklán vagy hegyen;
a béke lelkemen így még nem ült meg.
A folyó lustán siklik: Istenem!
még a házak is álomba merültek,
és az egész hatalmas szív pihen!

 

Péti Miklós

fordítása

Olvasd el a vers mellé a fordító esszéjét is!