Federico Italiano

Aiasz halott

Valójában csak egy kicsit fáradt vagyok,
orron át lélegzem, szinte klinikai
alapossággal követve a hörgők munkáját.

Egy fapadon ülök, a folyó jobb
oldalán, ahol biciklik és heliotropikus
testek barázdálják a nyugalmat,

míg a lendkerekek átfésülik a zöldet
‒ egy derűs és törékeny vasárnap
függő topográfiája.

Aiasz halott. Immár öt nyara
annak, hogy halott vagyok.
Hogy szöknek el

az üres üvegek az utolsó
gyűjtők kezében.
Hiányozni fognak a sziklák ‒ a kövek   

tompa ellenállása a Szkamandrosz
medrében ‒ és a szerény lakomák,
melyek győzelmet és vereséget előznek meg.

De már nincs hely annak, ki
elvörösödik, ha sértik büszkeségét;
ez a magyarázkodások, az alibik kora.

Valójában nyugodt vagyok, orron
át lélegzem. Fű és napkrém
illata: Aiasz halott.

Kerber Balázs

fordítása