Volker Braun

Anyag I.: A természet mint fénylik felém

Honnan kellene kinyernem,
Ami után vágyódtam
                                          ezen a nyáron?
A levegőből,
Az estéket lágyan belengő illatokból?
Ami után kapkod tüdőm, bőröm mélyrétegéig
Reszket és beleim tekeregnek
A kihasított bordákból? a hajnalpírból?
Az anyagból, amelyből az álmok készülnek?
Hogy növekszik bennem
                                                       (gyomos kert, mely tenyész,
                                                        hogy magva hulljon itt)¹
Tirádáiban mi után jajgat a költő?
És ahogy a repedések eltömődnek, a galádok,
Amelyek beborítanak engem? honnan
A hír, mely sejtjeimben buzog
A mezőkről? a záporesőkből?
                                                      A természet mint
                                                      Fénylik felém!
                                                      Villog²

A napfény a döglött korlátokkal és aszfalttal teli
Városi patakokban mondom neked! szertefolynak
A Cityben a gócok mögött az alul-
Járók előtt szét a Goetheplatzon a HÉV-hidak alatt
Szét a nyáron: mint eltalált izzadt lapockájú
bokszolók szédelegnek és a vizeldékben
Átkarolják a betont: ó a mángorlás azon a
Vértelen hideg élőlényen akivel baszni
Lehetne röhögés nélkül vagy akár csak
Önfeledten beszélgetni vele vagy úgy! a térképeket
A nyomódúcokba tömni és történelmi templomokat be- fel-
És hozzávenni ritkás bozótban inni és lihegve
Mondom az aknákban megérted majd a mozgólépcsőn
Teli kutyákkal és szétspriccelő fiatalasszonyokkal akik maguk
Felfurakodják magukat elszánt kulcsaikkal és ahogy elhangzott
Már az aszfalton elnyelve megrágva a nyár
Prospektusában dühösen az életnek örülni!

Hogy mentem magam
E zúgó semmi elől, ami a mezőkről mászik
E megunt fény elől, e nyár elől?
Honnan veszek
                           és nem lopok
Ami engem élni enged
Nem tudom miről beszélek
                                                       Menj
Igen hova?                                   Menj szívem
Melyik zöldellő tisztásra            És gyönyört keress
                                                      E szép nyáridőn kegyes
                                                      Urad kertjében³
Lalala
              és mint fénylik felém egyáltalán
És így tovább

                             Gyerekként éjszaka a klotyón
Újságpapírt ettem, de ennél is rosszabb
Később elolvastam az újságokat és megéreztem ugyanazt
A papírízű kéjt; a suhanc és az anyja a parkbeli padon,
Az asszony nevet, a fiú olvas, a nő a fákat nézi
A Múzeum-szigeten, a fiú falja az oldalakat, ő belenevet
Az arcába, a fiú tudja, nem néz föl
A vezércikkből se a rozsdás recenziókból
A dóm harangjai temetést mennydörögnek
És bizony azt mondom nektek, a természet mint
Fénylik felém, a fokozódás, a legfontosabb láncszem
A múzeum előtt (vagy egy kép ez odabent?)
Utolsó pompás óráit éli az asszony, nevet, a fiú olvas.

Vagy a tengernél keményvalutáért fekszenek
(Inkluzív) a szirteken 
                                       honnan
A vízből? a sóból? honnan vegyem azt
Vagy magam, amikor nem vagyok magamnál
Mi tetszik
Tetszeni nekem és nektek, mi van hát
Közös közöttünk? Mit tudom én
                                                      a datolyapálmák alatt
A first-class SZOT-üdülőben, a dagadt angol
Akár egy medúza a zöld vízben moccanatlan
Kezeit feltartva kiáltja help! a hullámok
Fel-le himbálják alakját, mások fekszenek a gumi-
Matracokon süketen és bámulják az öreg
Szerencsétlent, kopasz kobakkal ott ült
Az exkluzív nap alatt, most azt gurgulázza help help!
Teli hassal a kifizetett priccsen feküdt, most alámerül
A löttyben, mozifilm, úgy hangzik help help!
Az emberek tudnának kellene beszélnek más nyelveken
Nem ismernek magukra, a felszerelést kímélni kell
A frissen felhozott olaj, a férfi fehér és dagadt
Egyáltalán nem sodródott messze habár hörög, az Adrián
Nagyok a hullámok, kétméteresek (cápák is vannak)
Csendben fecseg a szirteken a nyár a tenger
Help help help help help

Mohácsi Balázs

fordítása

---

¹ Idézet Shakespeare Hamletjéből (I. felvonás, II. szín), az eredetiben August Wilhelm Schlegel fordításában, itt Arany Jánoséban. (A ford.)

² Idézet Goethe Májusi dalából (Európa, Bp, 1973, 34.). Hajnal Gábor fordítását módosítottam. (A ford.)

³ Torzított idézet Paul Gerhard Geh aus mein Herz, und suche Freud című egyházi nyárénekéből. Molnár Imre fordítását módosítottam. (A ford.)