Retro – Az olasz költő verse 1965-ből, Bede Anna fordításában.

Bartolo Cattafi

Történelem
(Storia)

Hol van az antik Hellász,
s a homéroszi tengert
idéző, csengő drakmák?
Ki tudja? Egy kerek
telefonérmét vettem,
átmegyek az úttesten,
ha a szemafor színe engedi,
elfojtom éhem, itt a virágok is drágák,
halászik az emlékezés sirálya
csak nők és hullák szeretik a múltat.
De az izzadt tenyérbe
jelét valami mélyen belevéste.
Tán lesz oly lelkem még, mely följebb szárnyal
a távíróoszlopnál, s a verébnél,
a legköznapibb madárnál.

Bede Anna fordítása

A vers a Magvető Könyvkiadónál 1965-ben megjelent Modern olasz költők című antológiában jelent meg, melyet Rába György válogatott és szerkesztett (a bevezetőt is jegyző társszerkesztő pedig Sallay Géza volt). Itt olvasható életrajzi jegyzete szerint Cattafi: „A világjáró modern ember iróniájával és fanyar együttérzésével szemléli korának hétköznapjait, s a mai lélek kétségbeesett sóvárgását belső harmónia után.”