Ilya Kaminsky

Békeidőben

A negyvenvalahányadik földi évemre
egy békés országban találtam magam. Nézem a szomszédokat,

ahogy nézni kezdenek egy igazoltatást
a telefonjukon. A sofőr a pénztárcájáért nyúl, a zsaru pedig
lő. A kocsiablakon belő.

Ez egy békés ország.

Elrakjuk a telefont, és megyünk.
A fogorvoshoz,
a gyerekekért az iskolába,
venni sampont
és bazsalikomot.

Olyan ország a miénk, ahol órákig fekszik a járdán egy fiú, akit lelőtt a rendőrség.

Nyitott szájába látunk,
pucér
az egész nemzet.

Nézünk. Nézzük
a többieket, néznek.

A fiú teste pont úgy fekszik a járdán, mint egy fiú teste –

Ez egy békés ország.

És olyan könnyedén nyírja le ezeket a testeket,
ahogy körmöt vág az elnök felesége.

Mindannyiunkra
vár még a fogorvosi bejelentkezés kemény munkája,
észben kell tartani, miből
áll a nyári saláta: bazsalikom, paradicsom, nagyszerű, paradicsom, hozzá kevés só.

Békeidő van.

Nem hallok lövéseket,
de madarakat látok szétriadni a külvárosi hátsó kertek fölött. Milyen fényes az ég, 
ahogy az utca forog a tengelye körül.
Milyen fényes az ég (bocsássatok meg nekem) milyen fényes.

 

Fehér Renátó

fordítása