Claudio Pozzani
Táncolok
(Danzo)
Az eredeti ötletek táncát táncolom,
remélem, mondasz majd valami újat,
a vesztők és vesztesek táncát táncolom,
tudom, hogy lépéseim hiábavalóak.
A boldog jámborok táncát táncolom,
hiszem, hogy verítékem jól jön valakinek,
a nyerészkedők táncát táncolom,
és táncolok neked, amíg csak fizetsz.
Táncolok, táncolok, táncolok,
hogy legyőzzem arroganciámat,
táncolok, táncolok, táncolok,
hogy miért, tudja csak a bánat.
Az elátkozottak táncát táncolom,
mert elmerülök a spleenben,
az elbizakodottak táncát táncolom,
az vagy, ha hiszed, hogy utolérhetsz engem.
A kéretlenek táncát táncolom,
mert a zárt ajtók előtt már nagyon megedződtem,
a békétlenek táncát táncolom,
húzódj egy kicsit távolabb tőlem!
Táncolok, táncolok, táncolok,
amíg csak talpon maradok,
táncolok, táncolok, táncolok,
azért, mert te vagy, ki így akarod.
Kerber Balázs
fordítása
Az eredeti szöveg itt olvasható.
{youtube}6lQxCQCKcII{/youtube}


Claudio Pozzani 1961-ben született Genovában. Számos verseskötete és prózai műve jelent meg, az olasz performanszköltészet nemzetközileg ismert alakja. 1983-ban alapította meg a Circolo dei Viaggiatori del Tempót (Az Időutazók Köre), amelynek keretében útnak indította a Genovai Nemzetközi Költészeti Fesztivált, amely utazófesztiválként (European Voices) rendszeresen szerepel a nemzetközi kulturális programokban. 2001-ben pedig a Költészet Nemzetközi Házát hozta létre a genovai Hercegi Palotában, évi 180 ingyenesen látogatható irodalmi és művészeti programmal. Az utóbbi időben megjelent munkái között szerepel a La marcia dell’ombra (Árnyékmenet) című lemeze (zene: Fabio Vernizzi és Andrea Vialardi), a Kate e moi (Kate és én) című regénye, valamint a Saudade & Spleen című versgyűjtemény.
Kerber Balázs (1990) költő, az ELTE BTK olasz doktori programjának hallgatója, Budapesten él. Első verseskötete Alszom rendszertelenül címmel 2014-ben jelent meg a JAK-füzetek sorozatban. Legutóbbi kötete Conquest címmel látott napvilágot 2019-ben a Jelenkornál.