Dean Young

Rózsabokorba dobott vörös kesztyű
(Red Glove Thrown in Rosebush)

Bárcsak ne lennének olyan szépek a testek.
Még a nyulak is olyan kicsi petárdákból
vannak, hogy csiklandozzák tenyered.
Bárcsak az erőtlenségtől,
a blokkolt idegpályáktól, a járógépektől
és a fásliktól ne tűnne úgy, hogy
mindenki táncol.
A légzés elpusztít minket, mint dobócsillagok,
szívek szorultak gránitcsászárok
szegycsontjaiba. Aggódnom kéne, hogy
már senki sem teszi szóvá, milyen vékony
és sápadt vagyok? Paul talán elpusztítja a konyhát,
de ő a legjobb szakács, akit ismerek.
Szárított tonhal, pestós risotto – honnan
szerzett ilyen paradicsomot? – micsoda háborút
kell vívni az egyszerűségért!
Még az aligátor is, ha felfordítják,
puha, mint egy szemhéj. Hans, a légtornász
szilveszterkor mindenkit betépetett
egyetlen spanglival, a csaj, akivel jött,
valódi aranyhal, lehetetlen volt
meg nem próbálni kifogni puszta kézzel.
Az öböl túloldalán a tűzijáték
fényes sebeket ütött a ködön.
Bárcsak ne porból vétetett volna a testem!

Mohácsi Balázs

fordítása

A vers eredetiben itt olvasható.