Edgar Lee Masters

A Spoon River-i holtak: Benjamin Fraser
(Spoon River Anthology: Benjamin Fraser)

Szellemalakjuk suhogott felém,
Mintha ezer lepkeszárny verdesett volna.
Lehunytam a szemem, de éreztem alakjuk remegését,
Lehunytam a szemem, de tudtam, arccsontjukat
Szégyenlősen lesütött pilláik súrolják.
Azt is, amikor elfordították az arcukat,
Azt is, amikor ruha tapadt rájuk,
Vagy festői redőkben hullott le róluk.
Végtelen közönyük csillámló tükre
Verte vissza elragadtatásomat.
Szellemük kínomat szomjazta,
Mintha az élet vizéből ihattak volna.
Piruló arccal, felragyogó szemmel
Aranyozódott be szellemük lelkem lángjánál,
Ahogy a lepke sodródik a nap felé.
És könyörögtek az életért, az életért, az életért.
De mert magamnak akartam az életet,
Megragadni, kiszívni lelküket,
Ahogy egy gyerek préseli össze a szőlőt,
Hogy a tenyeréből igya meg bíbor levét,
Szárnyanincs semmibe jutottam,
Ahol nincs vörös, sem arany, sem bor,
Nem ver az élet ritmusa sem.

Nagy Márta Júlia

fordítása

A vers eredeti változata itt olvasható.