Sandra Gugić

egy nő aki úgy néz ki ahogy egy nőt képzelnünk kell
amikor a szöveg egy nőről szól és a szövegen túl
első felvonás első kép: könnyed nő teljesen automatizált
lehetőleg természetes állapotában az ő árnyékából lépni ki
a fény általi erős kiemelésben a társadalmi struktúrák kódjait
szétszálazni kölcsönhatásba lépni felnagyítani az ideál elutasítását
a sajátot normálisnak természetesnek istenadtának tartani
adott körülmények között ez kínálkozik csakúgy mint az elfogulatlan
és hosszadalmas kutatások és összehasonlítások
elmélyíteni kiterjeszteni továbbvinni az ideál elutasítását
a cél felé törekedni eközben a fejben határozott elképzelés
a tökéletesség soha el nem érhető pontja mindig tudni
hogy a cél némiképp közeledik ismét távolodik a környezet
fényétől megszínezett pillanat lélekjelenléte
magas pulzusfrekvenciát vált ki a szemlélőből
elmúló soha meg nem ismétlendő pillanatok
ujjlenyomatokat hagyok
mindenütt
mindenütt

Zilahi Anna

fordítása