Rosario Castellanos

Elégia

Test, teremtmény, igen; te és én, találkoztunk.

Talán szaladtam is, hogy lássalak,
ahogy egy villámokkal terhes felhő siet.

Ó, az a villanásnyi fény, az az erő,
az a hatalmas csend a katasztrófa után.

Aki most ránk néz
(sötét kövek, használt szövetdarabok)
nem fogja tudni, hogy egy pillanatig szerelemnek hívtak minket
és az örökkévalóságban sors a nevünk.

 

Izsó Zita

fordítása