Marko Pogačar

Gyakran ismételt kérdések

Átlagos este. nincsenek váratlan,
késő esti találkozások a Tajga nevű cukrászdában,
találkozások, amiket a kisvárosi élet szervez, egy rövid időre,
akár egy hidegháborús kocsma díszletei között
összegyűlünk, mint lefizetett kémek,
műanyag asztalok köré, két krémes fölé hajolunk,
és a pincér, aki megkenhetetlen, akár egy nyugdíjas rendőr,
csak akkor pattan fel, mikor már harmadjára hívjuk, akkor azt kiáltja: rögtön!
valószínűtlenül lebegünk a neonfényben,
mint ikonok és szentek, amiket őrizni kell, azt mondtad:
megkenni őket mézzel. nem szakítják meg az adást, 
nincs döntő mérkőzés, aki megszületett, az megszületett.
előtérbe kerülnek a kényszercselekvések:
elmosni még egyszer a kiscsészét, ellenőrizni, hogy
az irataink megvannak-e, az ablakokat bezártuk-e rendesen,
összehajtogatni a ruhákat és a szék támlájára akasztani őket.
felkészülni mindarra, ami jönni fog, a sötétre, az édes együttlétekre,
feküdni órákig, közben feltenni a gyakran ismételt kérdéseket:
hogyan lesz a kettőből egy, hol késik már az a bizonyos hó, és vajon ez az egész
meddig fog tartani?

Terék Anna

fordítása