Luís de Camões

Ha a víz tetején tűz lángja táncol

Ha a víz tetején tűz lángja táncol,
s nem válik el a nappal és az éjjel,
és ha a föld olyan magasra ér fel,
hogy felsejlik az égi imperátor;

ha logikát keres bármiben Ámor,
ha beérjük mind egy kis szerencsével,
ha lesz ilyen fordulat, a reménnyel
felhagyok, nem akarlak látni máskor.

De nincs itt a fordulat semmiképpen
a világon, hamvába holt kísérlet,
ne reméld, nem szeretlek soha többé.

Nekem elég, hogy benned van reményem,
kit érdekel a vesztés-nyerés mérleg,
szeretni foglak örökkön örökké.

 

Ámor arcot tud vésni a lélekbe

Ámor arcot tud vésni a lélekbe,
előttem egy nap parázs szikra lobban,
és megolvad a kristály tőle nyomban,
a hóhajnalt parázs rózsa égette.

A szemem a látványt félve kémlelte,
nemigen hittem, amit láttam ottan,
megnyílt egy furcsa szökőkút, ahonnan
bánat- vagy örömkönny hullott éjjelre.

Ámor úgy tartja, az erőtlen elme
komolyan veszi, amit lát elsőre,
és megbolondul, mert elhiszi, nemde?

Úgy van, hogy egyszer Ámor nyílvesszője
még bánatkönnyeket fakaszt nevetve,
másszor pedig örömkönnyek szerzője.