W. S. Merwin

Hangzat

Míg Keats írt ők szantálfaerdőket vágtak ki
míg ő a csalogány énekét hallgatta ők a fák között visszhangzó saját fejszecsapásaikat
míg ő a város melletti dombon ült fallal körülvett kertjében ők a távoli hegyekben elhaló kertjeikre gondoltak
míg őrá rácsimpaszkodott a szavak hangzása ők feleségeikre gondoltak
míg neki száguldott tollhegye a vas ami után vágytak utálatossá vált számukra
míg ő görög erdőkről fantáziált ők vörös virágok árnyában véreztek
míg ő borról álmodott fák hullottak a fákról
míg szívét tapogatta ők éhesek voltak és hitük csökött
míg őrajta eluralkodott a dal ők egy titkos helyen jártak és azt hasogatták örökké
míg ő köhögött ők rönköket hordtak egy hajó méretű erdei tisztásra
míg ő nyöszörögve Itália felé vette útját ők megbotlottak az ösvényen és összetörték maguk
mikor lepihent az ódák megírásának fáradalmai után a fát mind eladták ágyútalpnak
mikor fekve az ablakot kémlelte hazajöttek és lefeküdtek
és elérkezett egy kor amiben mindent egy másik nyelven magyaráztak el

Mohácsi Balázs

fordítása