Hogyan telt az utolsó napom a transzplantációs listán
(How I Got Through My Last Day on the Transplant List)
Fél délután igyekeztem a vállam
fölött 7,5 centivel lebegtetni fejem,
aztán valami lávás képeslapot kaptam.
Tudtam, Hawaiin vannak a barátaim,
de mit akarhattak ezzel vajon?
Ki tudja, hogyan töltöttem a reggelt?
Elszórt zsetonokat ástam ki, vagy csak
egy égő ágat tartottam? Valakinek
végre rendet kellett tennie a könyvek között.
Lehet az olvadt kőzet ennyire vörös,
ennyire özönlő? El tudna-e lebegni a fejem?
Arcomra apró kampókkal szakáll akadt,
miközben az univerzum hátsó lépcsőjén ültem,
messze, ameddig elért a zsinórom, az egymástól
olyan távol lévő Jupiter és Mars között valahol –
nem is hallják a mocskos neveket,
a másik csúfolását, ez az egyetlen oka,
hogy még jobban nem töredezett szét galaxisunk.
Volt munkám is nyilvánvalóan. Várt
az adópapír, zsírkréta, egy gumitomahawk,
és csomó csillámpor. Mikor
új szívre vársz,
valaki más halálára vársz.
Mohácsi Balázs
fordítása
A fordítás a Független Mentorhálózat kötelékében, Imreh András segítségével jött létre.
Az eredeti szöveg itt olvasható.


Dean Young (1955–2022) kortárs amerikai költő, általában a New York-i költői iskola második generációjához sorolják, nem is véletlenül, lírája forrását valahol Frank O'Hara, John Ashbery és Kenneth Koch munkássága körül kell keresni, habár Young sajátos nyelve jellegzetesen el is tér tőlük. Költészetére az európai szürrealizmus (Breton, Éluard) is nagy hatással volt, az amerikai neoszürrealista áramlatnak pedig Young vált az egyik legfeltűnőbb, legegyénibb költőjévé. Fontosabb kötetei: Skid (2002), Primitive Mentor (2008), Fall Higher (2011), a válogatott verseit tartalmazó Bender: New and Selected Poems (2012), valamint a szívátültetéséről szóló Shock by Shock (2015).