Antonio Spagnuolo

Horzsolások

Fekszel az árnyban, a megtagadott csöndben,
míg hajad szikrázik,
éppen ragyog a holdban, és a kis búzaszem
panaszos mondatot gördít a gyökerek elé.
Ilyen szertelen az álmatlanok fürtje,
csigákba fonva, egy részeg
múzsa húrjain.
Döbbenten űzöd az oszlopokat,
húszévesen jártunk közöttük,
rajtunk az augusztus horzsolásai.
Ígéreteid közt hányódom,
más-más alakban tükröződve,
végtelen és immár profán önmagam
illatait végigjárom bőrről bőrre.
A márványba vájt kép fehér,
míg a képzelet felfedi
a még lehető sivatagokat.
Lágy csomók üzennek,
kettéágazik egy lüktető ütőér.

Kerber Balázs

fordítása