John Glenday

Undark

Így hát visszatérnek a lányok,
akik tündöklőre festették az óramutatókat, aztán meghaltak.

Visszajönnek, kezük, ajkuk és hajuk világít,
lábnyomuk sugárzik a múltban, mint idegen bolygón a hó.

Mintha elszabadult volna, ami egykor bennük ragyogott,
és átégette életük posztóját.

Tudni akarom, miként hihették,
hogy jól végződhet, ami ennyire csodálatos,

de hiába nyitják szájukat válaszra,
nem hallok mást, csak fényt.

 

Bajtai András

fordítása

A vers eredetiben itt olvasható.