Kései visszhang
Magunkban tébolyunkkal és kedvenc virágunkkal,
Belátjuk, hogy nem maradt írnivaló.
Illetve, hogy az írnivaló mindig ugyanaz,
Ugyanúgy ismételni ugyanazt újra és újra,
Hogy élhessen a szerelem, s lassan mássá legyen.
Méhbolyokat és hangyákat vizsgálunk újra
Örökké, s a nap színét vesszük számításba
Százszor és százszor, nyáron át télig,
Hogy üteme hihető szarabanddá lassuljon,
És levackolja magát itt, élénk-pihenőn.
Csak ekkor burkolhat körbe életünk
Krónikus figyelmetlensége, békítőn
S félszemmel a hosszú, puha árnyékokra ügyelve,
Melyek oly mélyen szólnak készületlen
Önismeretünkbe, napjaink beszélőgépébe.
Kodolányi Gyula
fordítása
John Ashbery (1927–2017) amerikai költő, műfordító, esszéista. A New York állambeli Rochesterben született, majd egy farmon töltötte gyerekkorát az Ontario-tó mellett. A Harvard Egyetemen végzett, ahol barátai és évfolyamtársai között volt Kenneth Koch, Frank O’Hara, Robert Bly és Robert Creeley is. Az ötvenes évek elejétől New Yorkban élt, s a számos kritikus és irodalomtörténész által az utolsó nagy hatású avantgárd csoportosulásnak tartott New York-i költői iskola meghatározó alakja lett. Legtöbbet elemzett műve a Self Portrait in a Convex Mirror című hosszúverse (az azonos című kötetért 1976-ban mindhárom nagy amerikai díjat – a költészeti Pulitzer-díjat, a National Book Awardot és a National Book Critics Circle Awardot – megkapta), de ezen kívül még több mint húsz verseskötet szerzője. Hosszabb ideig élt Párizsban, és számos francia költőt fordított angol nyelvre. Költészetét nehéz besorolni, egyszerre avantgárd, kísérletező, játékos, posztmodern, tragikus és szürreális – sokan a kortárs amerikai líra nagy érthetetlenjeként tartják számon, mindenesetre a huszadik század második felének és a huszonegyedik század első évtizedeinek megkerülhetetlen hatású költője. Magyar kötete: Önarckép konvex tükörben (Lanczkor Gábor, Mohácsi Balázs, Krusovszky Dénes fordítása), 21. Század Kiadó, 2020.
Kodolányi Gyula (1942) költő, műfordító, irodalomtörténész