Lawrence Durrell
Keserű citromok
(Bitter Lemons)
A szigeten, hol a keserű citrom
Érik, és a hold lázhideg arca
A gyümölcsök gömbjén átparázslik,
És a léptek alatt a kiszáradt pázsit
Az emlékek testébe szúr, s kényszerít
Mérlegre tenni újra sok rég halott szokást,
Jobb választani minden másról a hallgatást,
Szépség, sötétség és vadság hajtja
A vén cápákat, melyek őrzik még
A szendergés emlékezetét
És a Görög-tenger göndör fejét, a szélcsendeket
Őrizd magadban, mint el nem sírt könnyeket,
Őrizd magadban, mint el nem sírt könnyeket. fordítása
Babiczky Tibor
Az eredeti vers itt olvasható.


Lawrence Durrell (1912–1990) brit író, költő, drámaíró, utazó. Jalandharban született a brit uralom alatt lévő Indiában (fiatalabb testvére a zoológusként ismert Gerald Durrell volt), s élete végéig elutasította, hogy britnek tartsák (állampolgárságot sem kérvényezett India függetlenné válása után), inkább kozmopolitának vallotta magát. Habár regényei ismertebbek, mint költészete (Magyarországon is legnépszerűbb prózai műve az Alexandriai négyes), számos kritikus a 20. század legjelentősebb angol nyelvű lírikusai közé sorolja – többek között a válogatott verseit összeállító Peter Porter is. Fontosabb verseskötetei: Cities, Plains and People (1946), The Ikons (1966), The Suchness of the Old Boy (1972). Itt olvasható verse az azonos című ciprusi útleíró regényének (Bitter Lemons, 1957) záródarabjaként jelent meg eredetileg.
Babiczky Tibor (1980) költő, író. Budapesten él, legutóbbi kötete: Félbehagyott költemények (2018).