Louise Glück

Parodosz
(Parodos)

Megsebesültem, még régen.
Ezért tanultam meg
létezni úgy, hogy
a világot ne
érintsem: megmondom én,
mivé kellett volna válnom —
eszközzé, mi figyel.
Nem közömbös: mozdulatlan.
Egy faág. Kődarab.

Miért fárasztanám magam vitákkal, érvekkel?
Akik ott pihegnek a többi ágyban,
követni sem tudnának, hiszen
irányíthatatlanok,
mint minden álom —
A redőnyön keresztül figyeltem,
ahogy a sötét égen a hold árad, apad, —

Arra születtem,
hogy nagy misztériumok
szemtanúja legyek.
Most, hogy már láttam
születést és halált, sötét
ízükből tudom, hogy ezek
bizonyságok, nem
misztériumok —

 

Fenyvesi Orsolya

fordítása

A vers eredetiben itt olvasható.