Mark Strand

Maradványok
(The Remains)

Kiürítem magamból mások nevét. Kiürítem a zsebeimet.
Üres cipőmet az út mellett hagyom.
Éjszaka visszaforgatom az óramutatókat;
kinyitom a családi albumot, és szemébe nézek a kisfiúnak, aki voltam.

Mire jó ez? Az órák elvégezték munkájukat.
Kimondom a saját nevem. Búcsúzkodom.
A szavak követik egymást, szélirányban.
Szeretem a feleségem, mégis útnak eresztem.

A szüleim felemelkednek trónszékükről
a felhők tejfehér termeibe. Hogyan is dalolhatnék?
Az idő megmondja, mi vagyok. Változom, és mégsem változom.
Kiürítem magamban az életet, mégis élet marad.

Babiczky Tibor

fordítása

A vers eredetiben itt olvasható.