Michael Castro

Fafúvós az erdőben télen
(Axeman in the Woods in Winter)[1]

                                        Julius Hemphillnek[2]

Fújta szaxofonját az utcán
Koldult vörös jégeralsóban
Fújta falon látszó árnyéka felé
          egy kupac fehér por felé
          az orrába sodort egydolláros felé
Fújta le-fel az utcán vörös jégeralsójában
Az emberek bámultak néhányan figyeltek mind odébbálltak
Fújta szaxofonját a zsúfolt metrón
Fújta lent a folyóparton
Fújta a brooklyni hídon
Fújta a felhőknek és a ménesnek amivé váltak
          búsongóknak a pohár alján
          odafigyelő kisfiúknak
Fújta vörös jégeralsójában
Gondolta megfújja egy poharat tartó majommal
          de nem akart majmot a hátán
Gondolta megfújja az államelnöknek
          de nem akart lefeküdni azon a pályán
Fújta saját gondolatait és nem akart
Fújta az igazságnak a fájdalomnak a tettnek
          szórakozásból
Fújta képzelete tiszta csendülésének
Fújta hogy felrázza csontjait húsos szákjaikban
          hogy hallhassa őrlődésüket hogy kockaként elvethesse őket
Fújta mert ez volt a dolga
Fújta saját magának hogy magára találjon
          hogy gyógyítsa magát
          hogy kipörögje magát
Állandóan fújta a nap alatt
És mert hideg volt odakint
          vörös jégeralsóban

 

Gyukics Gábor

fordítása

---

[1] Az amerikai dzsessz szlengben az axe (balta) hangszert jelent.
[2] A World Saxophon Quartett alapító tagja.