Mihail Dugyin 

Víz alatti fény

Nem feledlek, Schlüsselborg villáma,
Német üteg tűzcsapása, nem.
A téli éj gubancos bundája
Hullt a Ladoga jegére lenn.

A tépett ég szétlőve, s a száz lék
A jégen bombáktól füstölög.
Erősítés,
Lőszer kell
S táplálék
Leningrádnak mindenek fölött.

Kocsik úsznak jég-ormokon által,
Már a “difit” mossa a latyak;
Fék rí.
S kerekek
Befonva lánccal
Tapogatják csúszva az utat.

Te ott állsz, hol az utak elválnak,
Lámpával mutatsz irányt nekik,
S nem mozdulhatsz
Gémberedett lábad
Honi tüzek nem melengetik.

Közel csapnak be lövedékek,
S ömlik már a víz a jégre fel.
Mása, Másenyka,
Tarts ki azért te,
Míg a holt jég kásája ölel.

Leöntve
Dülöngsz te.
A jégtábla
Ágaskodik a talpad alatt.
Sötét hínár ez,
Másenyka, Mása.
S a jégtömbök homloka hívogat.

Messze szól az éji csalogánydal,
S elúszik a tejfehér habon.
Bölömbika nyögdel egymagában,
És még annyi mindent
Álmodom.

Pedig nem éjféli csillag táncol
Ott, hol zúg a hullámgörgeteg,
Kék mélységből,
Örvénylő homályból
Lámpásával Mása integet.

Garai Gábor fordítása