Kevin Higgins

Mindig azt hittem, élek

Mindig azt hittem, élek annyit, hogy megtanuljak
úszni, és olimpiai szinten pillangózzak háton,

és megérem, hogy a leszivárgó gazdaság kiprésel
legalább egyetlen, mégoly szennyezett cseppet.
Mindig azt hittem, élek annyit, hogy megtanuljak
vezetni, és legalább egy Forma-1 futamot megnyerjek,
és megérem, hogy a Demokraták döntenek az ingyenes,
egyetemes egészségügyi ellátásról.

Mindig azt hittem, élek annyit, hogy megpróbáljam
elpakolni a könyveket a szobám padlójáról,
és megérem, hogy a fasiszták abbahagyják,
hogy fekete srácokat szúrnak le buszmegállókban,
mert a béketüntetések
ékesszólóan meggyőzték őket,

milyen helytelenek a szokásaik.
De a könyvek, amik létrehoztak,
ma is a szobám padlóját díszítik,
és nincs elég oxigénem, hogy arrébb toljam őket.
A tanácsadóim egyetértenek, hogy
azok a napok, amikor Wellingbe

meg a Trafalgar Square-re vonultam, elmúltak.
A kockázat, hogy a rendőrség ügybuzgó tagjai
rabkocsiba löknek, olyan luxus,
amit a tüdőm nem vállalhat magára.
Ha a kerekesszékből egy plakátot akarnék
felemelni, levegő után kapkodnék.

És azt hittem, mindig élek.

Mesterházi Mónika

fordítása