Donald Hall

Nap

Mindketten éreztük, hogy sziget volt a nap
a bő óceánban: sziklák világítótornyokkal,
szeretőkkel. Mások tették a dolgukat
a parton, ettek, Timest olvastak,
vagy kávé és zabkása fölött nézték,
ahogy a stégen át a figyelmesség
ősálmába besétálunk, mintha egy napnyi
élvezet épp úgy sűríthetne minket össze,
mint a szenvedés. Mintha megcsömörlés
nélküli estély lenne a gát, s mintha
sétálhatnánk kéz a kézben, mellettünk
senki más, mintha a csönd és a kék szél
atlanti öböllé válna, hogy benne
lebeghessünk, és a levegő lila kis
lepkékké gyúrva gyomokon cikázna.
A sötétlő városba visszatérve idegen
kávézók lettek kettőnktől egésszé.

Vonnák Diána

fordítása