James Tate

Nem is igazán a hőség, inkább a fülledtség

Ezt az elhúzódó levertséget csak 
egy nagy tál áfonya tudná megszüntetni.
Meguntam a kölykök fuvarozását, hogy
zavargásokon nézelődjenek, nem villanyoznak
fel az elektromos dróthálók, hallani sem
akarok szuperszónikus gumibotokról.

Meghívom magam egy hotdogra és egy sörre—
Az jót tesz. Nehéz megmondani,
ki áll nyerésre. Senki sem áll nyerésre.

Ez Kansas City, Fiacskám! A nagy állatkert! Távol-keleti művészet!

A Starlight Theatre: Annie, a mesterlövész
lassan tizenhét évada arat töretlen sikert.
Egyszer belefutottam errefelé Tab Hunterbe,
hajnali négy óra, sorban állunk a kólaautomatához,

ő elképesztően szőke és magas,
de nem a szavak embere.

Jó újra itthon, némelyik fiatal lány hajlamos
lepottyanni a verandáról, én pedig azon
vagyok, hogy tompítsam az esést.

Páran a legjobb barátaim közül…
A fene vinné el azt, aki rajta van vagy aki tiszta.

S ha eljön az ősz, Ó, ha betoppan
színáradat-blúzában, én hangosan fogok
felsóhajtani, mintha egy randa és öreg
lábtól szabadultam volna meg.

Nem lesz több sörivás, véget ér az
örök-portya légkondicionált barátok
után, a barátságok is mind felfüggesztve.

Zongoraleckéket veszek, nyelvleckéket
franciából, gyakorlom a gyorsolvasást, és ha még
mindig marad időm, egy kék szajkót stírölök,
ahogy kipördül a juharágak közül.

Verdák suhannak el lehúzott ablakkal
Valami mexikói étteremről susogva, ahol
„igazán jó a Chili Verde”.

Mályvaszín halál hömpölyög a csatornákban.  
Szomorú anyai hang vontatóhajókürtje
hatol át a ködfátyol liláján:
aggódik gyermekeiért.

És a melankólia veszedelmes horga
ott lifeg minden kutyafülén.

A kutyán, akinek az életem köszönhetem,
aki átsegít minden egyes hosszú, fülledt éjszakán.
A döglött kutya. Így aztán:

egy fénylő baseball-labda lebeg a város felett.
Senkit sem érdekel. Így aztán: ez is elmúlik.
És aztán: a telefon csörögni kezd
egy özvegy süteménnyel teli konyhájában.

Szerszámosládának görkori csapódik.

Unoka Mihály

fordítása