Arvis Viguls

Ők

Ők megmossák a kezüket ebéd előtt,
tányérjaikat később a pincér
két kézzel viszi majd el.

A férfi szépen vasalt inget visel,
öve kényelmesen fut körbe csípőjén,
megbízhatóan tart –
alaposan rá van csatolva a saját életére.

A nő hatásos nevű, erős parfümöt használ –
Szenvedély, Vágy, Bűn,
mégis folyton ártatlanul mossa a kezét,
és az arca is idegen –
finom, de nincs semmi emlékezetes benne.

Csak a szemhéjfesték evilági benne.

Amikor hazatérnek,
talán csak a vágy sajog majd formás és gondozott vonásaik mögött,
ahogy a görcs sajog egy futó lábaiban.

De simogatásaik üzletszerűek maradnak,
mindig olyanok, akár egy adásvétel.

Aztán a nő felkel az ágyból, hogy lemossa a sminkjét,
külön-külön zuhanyoznak majd,
külön-külön mossák a fogukat,
csak amit kiköpnek, az keveredik el a mosdóban.

Abban a fürdőszobában soha sem dugul el a mosdó,
abban a lakásban újak a vezetékek,
abban a házban erősek a csövek,
abban a negyedben hibátlan a csatornázás,
abban a városban a víztisztitás igen korszerű,
megbízható és hatásos, mint minden más is,
hiszen emiatt jöttek össze
épp ebben a városban,
ebben a negyedben,
ebben az épületben,
ebben a lakásban,

ezen az ágyon,
ahogy a két láb
térdei soha nem érnek össze.

Krusovszky Dénes

fordítása