Petr Borkovec

Éjszakai táj
(Noční krajina)

– Hallod azt a gyereket? – Macskák. – Nem. –
Az asztal fölött arc, fáradtan lenyugvó szem,
a sárga deszkán sötét holdsütés.
– Raktál rá? – Igen. – Figyelj, megint.

A dombhajlatban fák oválisai. A zöld sötét
az üvegtáblához nyomódik. Fa a fára,
csúcs a csúcsra, körvonal a körvonalra.
– Hagyj egy kicsit, elég. – Levél a levélhez

kérve érinti a kezét. – Hallod, muszáj,
nem hagyja abba. Bezártál? – Igen. – Az asztal
fölött álmon végighúzott, letört gyufafej.
– Hallod azt a gyereket? – Nem.

Vörös István

fordítása