Fiona Benson

Romok

Itt fekszik testem
a kádban, a bőr összes
gyulladt árka és
elveszített hatalma,

a hasam beesett záróköve
és petyhüdt hajlata –
nincs azték arany
amiért feladnám

ez a szoba, ahol aludtál,
gerinced jobbra,
fejed betölti
a medencém

mint egy jó ámen –
ámen az én
átkozott tömegemnek,
tejtől duzzadó mellemnek –

ámen mindezekre
ha te vagy nekem –
bolondos mosolyod
minden hajnalban,

tejtől vad félmosolyod
minden éber pillanatban,
mindennél jobban szeretett
drága, éjszemű lányom.

Rácz Júlia

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.