Steffen Popp

Ez az emlék a tengernél ér véget
(Diese Erinnerung endet am Meer)

Sétálni indulsz a sóban, tengeri szél, tengeri elefántok.
(Később elfelejtettem a hullámok titkos nevét.)
Keresgélsz a homokban, csupa elhalt faanyag,
melyet a tenger kivet magából az időjárás szeszélye szerint.
Te nem csak egy emlékalbumból szökött barát vagy itt.

Ami kihullik a kézből, az alkotja majd a strandot,
a mozdulatok elhalványulnak, a gesztusok szétfoszlanak a sötétben.
Az éjszaka még egyszer feltárja a kozmoszt,
a csillagok fénye mesterséges megvilágítás,
arcod hiányában új tekintet születik.

Ritka növényekkel és kövekkel menekülsz.
A teknősbékát kék fonálon vezeted el.
Nem tudom eldönteni, hogy a süllyedő világ
fejti fel varrataimat,
vagy csak egy elveszett démon,
egy műanyaghüllő a gyermekkor éveiből.

Nemes Z. Márió

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.