Alke Stachler

[szomorú igazság]

szomorú igazság, hogy a víz elhagy minket. hogy vannak ilyen pillanataim. szép
lehetne ez a nap, ha tudnám, mit gondoljak róla. én magam is olyan szép lehetnék,
ha tudnám, hogyan tekintsek magamra. már csak azt szeretném bevenni a számba,
ami kék. meditációk a bolygó, az álmok, a bizalmas pillanatok gyógyulásáért, velük
együtt forgok tengelyem körül. észreveszem, hogy hangokból alkotom meg magam,
de melyikük a sarkkör. monológok horizonttal, hazugságaimat rábíztam az üres
térre, amit kimosok testemből, a tisztítótűzben viszontlátom.

Bordás Máté

fordítása

Az eredeti vers itt olvasható.