Tamura Rjúicsi

Négyezer nap és éj
(四千の日と夜)

Nekünk egyetlen vers megszületéséért is
ölnünk kell,
rengeteget ölnünk,
annyi mindent, amit szeretünk, lelőni, orvul legyilkolni, mérgezni meg,

Nézd,
négyezer nap és éj egeiből
nekünk egyetlen apró madár remegő nyelve kellett,
és ezért négyezer éj hallgatását és négyezer nap visszfényeit
lőttük halomra;

Hallgasd,
mind az esős városokból, az olvasztókemencékből,
a nyárközépi mólókból és szénbányákból
mi egyetlen éhes gyerek könnyeiért
négyezer nap szerelmeit és négyezer éj szánalmát
gyilkoltuk le orvul;

Emlékezz,
csak egy, a mi szemünkkel nem láthatót is látó,
a mi fülünkkel nem hallhatót is halló,
kóbor kutya rettegését akartuk,
és ezért négyezer éj fantáziáit és négyezer nap jéghideg emlékeit
mérgeztük halálra;

Hogy egyetlen verset is megszülhessünk,
nekünk meg kell ölnünk, amit szeretünk,
mert ez a holtak feltámasztásának egyetlen útja,
és nekünk ezen az úton kell járnunk.

Simon Márton

fordítása

A munkában nyújtott segítségért, tanácsaikért köszönet Vihar Juditnak és Erdős Ágnesnek! S. M.

A vers eredetiben itt olvasható.