Ted Hughes

A gondolatróka
(The Thought-Fox)

Elképzelem ezt az éjféli erdőt:
Valami más is él itt
Az óra magányán és az üres lapon
Kívül, amin most ujjaim mozognak.

Nem látok csillagot az ablakon át:
De valami ennél közelebb,
Bár mélyebb sötétben
Lép most át a magányba:

Hidegen, gyengéden mint a sötét hó,
Egy róka orra ér gallyhoz, levélhez;
Két szem szolgálja mozdulatát, mert most,
És újra, most, és most, és most,

Otthagyja finom nyomait a havon
A fák között, és óvatosan meglapul
Egy sánta árny a rönk mellett,
A mélyedésben, egy testé, mely át mert

Kelni a tisztásokon, egy szem
Táguló, mélyülő zöldje,
Fényesen, összpontosítva,
A maga dolga szerint érkezik,

Míg hirtelen, éles, forró rókabűzzel
A fej sötét odújába lép.
Az ablak most is csillagtalan; kattan az óra,
Betelt a lap.

Krusovszky Dénes

fordítása

Az eredeti szöveg itt olvasható.