Trieszt
Bejártam a várost, az egészet.
Aztán nekivágtam az útnak, egynek,
nyüzsgő, majd néptelen meredeknek,
fal zárta le egyik felén:
itt ülök egyedül, a magam helyén,
s úgy tűnik, ahol véget ér ez a kis szeglet,
ott a városnak is vége.
Trieszt tüskés bája –
örök ellenkezés.
Olyan, mint egy mohó és mogorva csibész,
egy kékszemű, lapátkezű, aki
egy szál virágot se tud átnyújtani;
mint szerelemben
a féltékenység, olyan.
Innen sorra fölfedezem templomait, útjait,
akár a zsúfolt strandra visznek, akár ott szemben
a hegyre, hol sziklába kapaszkodik
a ház, az utolsó.
És mindent körülleng
valami sejtelmes erő,
valami gyötrelmes és furcsa,
a honi levegő.
Lüktető városom adott nekem egy szegletet,
egy csendes zugot, hol elvonulva,
tűnődve élhetek.
Halasi Zoltán
fordítása
Az eredeti szöveg itt olvasható.


Umberto Saba (1883–1957) trieszti olasz költő, a 20. század klasszikusa. A nagy formai újítások idején is hagyománykövető maradt, a „becsületes költészet” ars poeticáját hirdetve a lírai hang hitelességét tartotta legtöbbre, megélt élményeit közvetlen módon, megnevezve, „az igazságkeresők aggályos becsületességével” formálta versszöveggé. Verseivel a tízes évek közepétől negyven esztendőn át egyetlen, nagy önéletrajzi művet írt, amelynek aztán a petrarcai-heinei Daloskönyv címet adta. A folytonosan bővülő-gazdagodó kompozíció végül a belső történések életút-kötetévé teljesedett, s a benne folyó lírai önvizsgálat – egy jeles olasz irodalomtörténész szavaival – „pszichoanalízis előtti pszichoanalitikussá” avatta szerzőjét. A Daloskönyv három alapvető téma köré szerveződött. A mindennapok ünneppé nemesített mikrovilágában tárgyak, helyszínek, történések sorakoznak föl, melyekhez a lírai én meleg emberi rokonszenvvel fordul; a szerelem dimenziójában főként a házastársi kapcsolat felemelő vagy nehéz pillanatai sűrűsödnek össze, de föl-föltűnnek közben más érzelmi vagy érzéki találkozások is; a létfájdalom pedig a végig apátlanul és részben dajkánál töltött gyermekkor súlyos traumáiból táplálkozik.
Sóvárgás című válogatott fordításkötete, Emlékek, elbeszélések című prózakötete és számos antológia-szereplése ellenére Saba mindmáig kevéssé van jelen a magyar irodalmi köztudatban.
Halasi Zoltán (1954) József Attila-díjas költő, író, műfordító. Többek között Elias Canetti, Robert Walser, Elfriede Jelinek és Jichak Katzenelson műveit ültette át magyar nyelvre. Legutóbbi verseskötete Bella Italia címmel jelent meg a Magvető Kiadónál 2016-ban.