Út Asgábádba
Túladtunk cipőn és ruházaton,
hogy legyen ételre, teára, faszénre
A vizet is venni kellett
A táborban nem volt semmi más csak tetű
Egykettőre kiárusítottunk mindent, és már a halálra készültünk
Egy temetés így nézett ki:
A megboldogult teljesen meztelenül
feküdt a gyalulatlan deszkakoporsóba
aztán a pusztában kiásott
gödörbe lökték
Eleinte naponta ketten-hárman haltak meg
Egyébként nem akadt semmi dolgunk
A hegycsúcsok a távolban fehérek,
de nálunk odalent rendesen meleg volt
Beteg egyre több
Hullottak a fogaink
Később már annyi fogoly halt meg,
hogy az asztalos nem győzte koporsóval
Tömegsírt kellett ásnunk,
de olyan gyengék voltunk,
hogy a lapátot se bírtuk fölemelni
Négyen valahogy még talpon bírtak maradni,
a halottakat a barakk mögé cibálták,
csak egy kicsit odébb az élőktől
Feküdtem a szabad ég alatt
Míg egyik nap azt nem vettem észre, hogy a tábort már nem őrzi senki
elkúsztam az útig
Valaki felrakott egy kocsira
és Csardzsujba vitt
Abban a kis városban a legkülönbözőbb nációk előfordultak
Borotvált fejű asszír, varkocsos afgán,
kínai, földig érő copffal
turbános török
Mennyi különféle színű turbán
Épp csak hogy újra lábra álltam, megkerestem a pályaudvart
Lényegében teljesen meztelen voltam, de közeledett az éjszaka
Rákapaszkodtam egy tehervonatra
Mervig ki akartam tartani, de elfogyott az erőm és leestem
Kahka állomásnál a hegyvidék peremén
Közeledett a tél
Egy darabig gerendákat osztályoztam egy fatelepen,
amíg ruhára meg cipőre nem futotta
és akkor útra keltem Asgábádba.
Vörös István
fordítása


Ivan Wernisch (1942) cseh költő. A hatvanas években jelentek meg az első versei a Host do domu és a Tvár irodalmi lapokban, amelyeket az 1968-as reformmozgalom erőszakos eltiprása után betiltottak. Maga Wernisch is tiltólistára került és csak az 1989-es rendszerváltás után jelenhettek meg újra nyilvánosan a korábban szamizdatban vagy külföldön terjesztett alkotásai. 2012-ben megkapta a cseh állami irodalmi díjat, 2018-ban pedig a Franz Kafka-díjat.
Vörös István (1964) költő, író, műfordító, egyetemi docens. Fontosabb kötetei: Só, kenyér, 1988; A csodaöreg, 1996; Akhilleusz és a teknőc. (Kortárs cseh és morva költők antológiája), 1996; Miroslav Holub: Interferon, avagy a színházról, 1997; A szelídekre várva (válogatott versek), 1999; Vladimír Holan: A létezés művészete, 1999; A darázs tanításai, 2000; A švejki lélek (tanulmány), 2002; Heidegger, a postahivatalnok, 2003; Die leere Grapefruit, 2004; Gregorián az erdőn, 2005; Švejk gyóntatója (novellák), 2007; Vladimír Holan: Falak, 2006; 20. századi cseh dekameron, 2006; V okně spící, 2008; A Vörös István gép vándorévei, 2009; Keresztelés özönvízzel (regény), 2011; A Kant utca végén, 2011; Gagarin (regény), 2013; Tőlem távoli cselekedeteim (választott versek), 2014.