João Miguel Henriques

Úton

fürgén, a fák illatától telten
követjük a folyót
lábnyomodban járva,
hogy bejárjuk a völgyet

kezünkben visszük a szelet
s a mellig érő fűben
kísérjük minden lépésedet

kidőlt fák törzsén ugrálunk át
mint a nyulak
megkerülünk sok szikár sziklát

felkaptatunk veled a hegyoldalba
és érezzük, hogy hátunk
a lemenő nap ostromolja

az olajfákon átszűrt opálos fényre
egyszer csak felfüggeszted lépted

homlokodhoz emeled a kendőt
és felénk fordítod
vérben fürdő arcod:

közel vagyunk már

Urbán Bálint

fordítása