Valerio Magrelli

A raj
(Lo sciame)

Hogy ne feledjük a Sokgyilokút

Úgy mondják, „rezgések raja”, mintha méhekről volna szó,
de e méhek kihajtanak a házunkból,
e méhek epe-keserű mézet adnak,
fájdalomból, hányingerből, félelemből.
A kaptárukon táboroztunk le,
ezért hajtanak hát el.
Nem vagyunk a házban, még csak otthon sem vagyunk,
a mi házunk is mások háza,
valakié, aki előbb érkezett,
és most elhajt bennünket.
Rajokban jönnek, visszaveszik a házat,
a házukat, melyből elűznek minket,
megbüntetvén elbizakodottságunkért:
hogy annyira jóhiszeműek voltunk –
elhittük, hogy a világ lakható.

 

Szkárosi Endre

fordítása

A vers eredetiben megtalálható ezen az oldalon.