Valerio Magrelli

[Gyakran képzeltem, hogy a tekintetek]

Gyakran képzeltem, hogy a tekintetek
túlélik a látás aktusát,
mintha csak dárdák volnának,
kimért röppályák, lándzsák
egy harci küzdelemben.
Most azt gondolom, egy épp
elhagyott szobában
hasonló vonások maradnak
egy ideig kimerevítve keresztezve egymást,
rajzolatuk egyensúlyában
érintetlenül rakódva egymásra, mint
a marokkó pálcikái.

Szkárosi Endre

fordítása

 

A Nature e venature (Mondadori, 1987) című kötetből.

A vers eredetiben itt olvasható.