“szeretnénk mélyebbre szivárogni a földi létbe vagy / inkább ellenbirodalmat építsünk?” – a német Georg Leß verse Lesi Zoltán és Nemes Z. Márió fordításában.

“ahol most ülünk, mint a szélkakasok meghitten, meghittebben ölelkezve / egyikünk lecsúszik, vagy inkább nyolcan csúsznak, szemekkel felfelé / tompa szemekkel, amíg az ösztönünk engedi a tompaságot” – a német Georg Leß versei Lesi Zoltán és Nemes Z. Márió fordításában.

“A középkorú férfinak, / aki nem tud a feleségével szeretkezni, / hiába egykori erekciós tekintélye, / leszegett fejjel, Walt Whitman gyengédségével / és leleményességével kell izgatnia kedvese mellét.” – az amerikai Tony Hoagland verse Nagy Dániel fordításában.

“Ilyen az élet: / megannyi taknyolást megúszni, / majd egy vadiúj paklin eltörölni, / elkétlábútlanodni, míg a vér / lövell belőlünk, nem a sperma.” – a spanyol Antonio Rivero Taravillo verse Imreh András fordításában.

“Végigtapogattuk egymást vadul, durván, / s mikor hazaértünk, üres volt a kezünk, / még most is néha üres kezünket látjuk,  / bár akkor nem éreztem, de most megijeszt” – Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő verse Nemes Krisztina fordításában.

nap, hold és visszaverődés

szép, ahogy kudarcot vall anyagom, a gombok üstökén
elkalandozom, a szabadság, a szabadidő előretörésében, a raj
babagyűjteménynek álcázva úszik a tóban, elértem mindent?
elkalandozom, mégse jutok ki
a kedvetlen harci alakulatból, a centripetális erőtől menekülve
az utolsó napokon ugrásra készen, a rossz
memóriába, csak egy köztes állomás, utolsó napok a Holdon

szeretnénk mélyebbre szivárogni a földi létbe vagy
inkább ellenbirodalmat építsünk? ami lobogó füleinket elvörösíti, színesíti
az ő ingatag védelmi rendszereit, ha a tóban harsány felhők sodorják
ajándékaink: elhúzódó fertőzéseket, bombatölcsérfantáziánkat

elkalandozom, mint évezredek óta
hol rejtőzik hát ellenség, a támogatás és a kontúr, hol vagy te? az uzsonna
nézzétek, egy igazi baba úszik tova, és elégedettnek tűnik

Lesi Zoltán és Nemes Z. Márió fordítása

 

Az eredeti szöveg az éhségputtók éjszakája (die Nacht der Hungerputten, kookbooks, 2023) című kötetben jelent meg. A kötet magyarul a PRAE Kiadó gondozásában jelenik meg 2025-ben.

“ahol most ülünk, mint a szélkakasok meghitten, meghittebben ölelkezve / egyikünk lecsúszik, vagy inkább nyolcan csúsznak, szemekkel felfelé / tompa szemekkel, amíg az ösztönünk engedi a tompaságot” – a német Georg Leß versei Lesi Zoltán és Nemes Z. Márió fordításában.

“A középkorú férfinak, / aki nem tud a feleségével szeretkezni, / hiába egykori erekciós tekintélye, / leszegett fejjel, Walt Whitman gyengédségével / és leleményességével kell izgatnia kedvese mellét.” – az amerikai Tony Hoagland verse Nagy Dániel fordításában.

“Ilyen az élet: / megannyi taknyolást megúszni, / majd egy vadiúj paklin eltörölni, / elkétlábútlanodni, míg a vér / lövell belőlünk, nem a sperma.” – a spanyol Antonio Rivero Taravillo verse Imreh András fordításában.

“Végigtapogattuk egymást vadul, durván, / s mikor hazaértünk, üres volt a kezünk, / még most is néha üres kezünket látjuk,  / bár akkor nem éreztem, de most megijeszt” – Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő verse Nemes Krisztina fordításában.

“Mint a víz illata, oly elemi, / tisztaság s mély bizalom illata, / —vagy nem is illat— maga a bozót / földből sarjadt, üde tisztasága, / lényegi, ősi és makulátlan.” – Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő versét Nemes Krisztina fordításában közöljük.

“(Tudom, hogy vannak nők / a parton, s mint vékony takarót emelnek / fel minden hullámot, ujjuk közé fogva, // hátha ölelhetik a gyermeket újra.)” – Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő versét Nemes Krisztina fordításában közöljük.

“szeretném, ha mint az egybehordott / kövek, szavaim megvédhetnének / nyelvet, országot, az életünket, / s hogy ne tudja senki, mi a nevem, // ahogy nem tudják azt sem, ki rakta a kőfalat.” Vicent Andrés Estellés valenciai katalán költő versét Nemes Krisztina fordításában közöljük.

“Emeld poharad a halál táguló pupillájára. Döntsd le – a föld éppen táguló méhszájára. / Egy kövér hernyó a nyugágyon füstkarikákat fúj a tükörre.” – az ír Alice Kinsella verse Hegymegi Flóra fordításában.

“Két keskeny felhő: / mankók  // Sántítva / sétálsz / a Tejúton” – a német Rose Ausländer verse Bordás Máté fordításában.

“Hallom a csatorna énekét / fényes fehér vécéülőkém alatt, és tudom, / hogy valahol valamikor el fogja érni a tengert: / sirályok és kardhalak találják majd folyónál gazdagabbnak.” – Frank O’Hara verse Mohácsi Balázs fordításában.

“mi új / az évezredes // iszapban, kovakőben, lövedékben, / repedt cserépben, / halcsont nyakékben” – az Imreh András vezette ír workshop résztvevői, Doktor Virág, Pintér Leila és Widder Zsuzsa Seameus Heaney versét fordították.

“Még a legutoljára hagyott emlék is üresen kong, / még a lélek zöld foszlánya is tovaillan.” – a koreai Kim Chu-in verse Pál Dániel Levente fordításában.

“Írói stílusa csillámlik, / akár az ezüst”. A koreai Kim Chu-in verse Pál Dániel Levente fordításában.

“Májusi vadrózsák borítják a sík mezőt, felette méhek dongnak. / A láthatáron ül az idő, mozdulatlan.” – A koreai Kim Chu-in verse Pál Dániel Levente fordításában.

“ha az üveggekkó emlékezne / maró pompádra, / mesélhetnének nekem az öröm / és a gyönyör vidékéről.”. Az olasz Antonio Veneziani verse Kerber Balázs fordításában.

“A tömegsír amiben mind azt várjuk hogy kivirágozzunk / & szaporodjunk Olyan mint valami ötvözet // üvegház & egy inszeminációs központ között”. A román Radu Vancu verse André Ferenc fordításában.

“Hideg este, húgom és én. / Odakint a lámpák krókuszok. / Ő alszik, én felkelek és / A holdra bámulok.”. Medbh McGuckian ír költő verse az Imreh András és Mesterházi Mónika vezette ír fordítói workshop résztvevőinek fordításában. A fordítók: Widder Zsuzsa, Tarnai Csillag, Szabó Krisztina, Pintér Leila, Páricsy Lilla, Makai Aliz és Bakó Sára.